Nyár közepe van. Megszöknénk a szerelmemmel 3 napra a Boden-tóhoz, egy régi barát vár minket. Több mint tíz évvel ezelőtt, közös munkával, mondhatom nyugodtan, hogy örömmunkával kezdődött az ismeretségünk. Mindhárman beleéljük magunkat a ránk váró közös élményekbe. Rövid, vidám üzenetváltásaink színessé teszik a várakozással teli napjainkat. A legtöbb, amit az élet adhat szerintem a szerető családon és gyermekeinken túl, az a barátság. Mindegyik más-más, de mindig feltöltekezem a közös élmények, a vidám, ugrató, sziporkázó, vagy épp mély beszélgetések után. Csodás emberek vesznek körül minket és ez nagy adomány.
Már csak pislákoló remény maradt, hogy el tudunk utazni, mert nem tudok elszabadulni a munkámból. A munkámból, amit egyébként úgy imádok. Csak egy fél napon múlik.., de nem megy. Nem jó az időzítés. Csalódott vagyok, verdesek még a szárnyaimmal ide-oda, talán jön segítség. Nem ismerek magamra, tudom, hogy el kell engedjem, miért nem megy? Persze, mélyen belül tudom. Tudom, hogy nem rólam szól. A kedvesem születésnapját szerettem volna különlegessé tenni ezzel a csodás hétvégével.. és egy jó barát vár minket..
Aztán eszembe jut a szavam; könnyedén.. Látnom kell, hogy az energiák most nem a Boden-tó felé áramolnak. Megbékélek a jelennel és meditációval igyekszem megemelni a rezgésemet.
Születésnap. Tudom, hogy valamilyen vizes programban kell gondolkodnom, hiszen a párom víz -jegyű, ezzel tehát nem lőhetek mellé. Vannak itthon városaink, amelyek különösen kedvesek nekünk és ahova mindig szívesen visszatérünk. Ilyen többek között Eger. Egyszer már jártunk a Török Fürdőben és varázslatos hangulata, csodaszép aranyozott kupolái, számos medencéje kiváló hely a feltöltődésre. Elindulunk.
Előre foglaltam masszázs időpontokat, hogy a fürdőzést megkoronázzuk. A hamam masszázs már nem jött sajnos össze a telítettség miatt, de két kiváló masszőr keze alatt csodás frissítő masszázsokban volt részünk. A pihenő szobában masala chai teát kortyolgatva teljes a harmónia bennünk. Az aranykupola még mindig lenyűgöz a kb. 200.000 aranyozott mozaikjával. A török medence gyógyvize, a hézagosan lerakott műkőpadlózat alatti forrásokból tör fel. Fenséges.
Belépőnkkel a fürdő mögötti strandra is ki tudunk menni. Itthon ez a kedvenc strandunk. Több medence is van, amit imádunk. Párom leginkább a nagy úszómedencét választja én pedig a török fürdő hátsófalánál lévő medencét szeretem a legjobban. A strandot a fák és gyönyörűen kialakított lugasok, virágzó bokrok teszik fenségessé. Amikor hétköznap látogatunk el ide, és alig van strandoló, akkor mutatja meg leginkább a szépségét. Szinte pironkodom, hogy egy türkizkék ivókútnál annyit időzöm, de lenyűgözőnek találom a formáját és a színét egyaránt. Vinném haza azonnal, olyan meseszép. ☺ Istenem hol van ilyenkor a telefonom, hogy megörökíthessem? Memorizálom hát, hogy Orbán Katalin keramikus készítette.
Órákon át fürdőzünk, beszélgetünk, majd felkerekedünk és folytatódik, a meglepi nap. Már itthon foglaltam asztalt magunknak, Bogácson a Vadvirág Étterem teraszára, mert személyes tapasztalatunkból tudtam, hogy ott egy fenséges kulináris élmény vár ránk, éppen olyan, amilyennek egy szülinapi vacsorának lennie kell. Nem csalódunk. Kellemes, virágokkal teli, félárnyas teraszon vár minket az asztalunk.
Nálam általában már az italkínálatnál sok minden eldől. Mennyei fekete sört rendelek. Szerencsére van csapolt formában is. Tárkonyos vad ragulevessel indítjuk ezt a csodás vacsorát.
A pincérek fiatal, figyelmes csapatának mindegyike, szerencsére finom lazasággal, humorral megáldott. A főételünk igen sok fejtörést okozott, mert a halat is, kacsát is nagyon szeretjük és valahogy most mágnesként vonzana az óriás sertés karaj is, rántva. Persze egy kis uborkasalátával. Döntésre kell jutnunk valahogy. Párom a bogácsi toroskáposzta mellett dönt, talán a gersli miatt, amivel kínálják. Én pedig végül a lassan sült kacsacombot választom, hízott kacsamájjal, káposztás cvekedlivel. Csere-beréljük a falatokat. Mindketten elégedettek vagyunk a választásunkat illetően.
Barátaink körében én is arattam már babérokat a sült kacsámmal. Különleges alkalmakkor, ha együtt vagyunk, hogy ne legyünk szanaszét és valami igazán fenségeset szeretnék, na akkor konfitált Stahl kacsacombokat készítek. Egy éjszakára marék sóval bedörzsölöm a kacsacombokat és a hűtőben altatom őket. Másnap lesöpröm róla a sót és kacsapáronként 6 dundi fokhagymával, 1 kupica pálinkát adok 1 dl vízhez és -lehetőleg- egy friss kakukkfűággal fűszerezem. Ezután lassú, kb. 2 órás párolásuk következik. Nem sietünk, hiszen illatos, zamatos, omlós kacsacombot szeretnénk készíteni. Ha letelt a két óra, megvárjuk, amíg kihűlnek a lábosban a kacsacombok és utána mehetnek is be szépen a tepsibe, úgy 15-15 perce mindkét oldalukkal, hogy 220 fokon, ropogósra süljenek a sütőben.
A főételek után tele pocakkal, a desszertkínálatra sandítunk. Nincs mese, muszáj lesz duzzogva választani belőle. Én az almás palacsinta bűvöletébe kerülök, talán a vanília fagyi és a karamellás öntet jóvoltából, párom a házi túrógombócot választja fahéjas öntettel. Hála az égnek, így megkóstolhatom.
A vacsora után egy jókorát sétálunk a környéken és azon tanakodunk, mi legyen az úti célunk másnap. Egyben egyetértünk, bármit is választunk, valamelyik évek óta tervezgetett itthoni várost, vagy falut fogjuk felkeresni. Ezzel kárpótolva magunkat a Bodensee-ért.